IntentChat Logo
Blog
← Back to Magyar Blog
Language: Magyar

Miért mondja mindig azt a thai kollégád, hogy „rendben”, aztán mégsem történik semmi?

2025-07-19

Miért mondja mindig azt a thai kollégád, hogy „rendben”, aztán mégsem történik semmi?

Voltál már hasonló helyzetben?

Nagy lelkesedéssel előterjesztettél egy javaslatot egy thai kollégádnak vagy partnerednek, ő pedig mosolyogva bólintott, és udvariasan azt mondta, hogy „rendben” (ครับ/ค่ะ, krap/ka). Azt gondoltad, szuper, el van intézve!

Eredmény? Napok teltek el, de a projekt egyáltalán nem haladt. Amikor újra rákérdeztél, még mindig ártatlanul mosolygott. Elkezdted felteszi magadnak a kérdést: Csak félvállról vesznek? Vagy egyáltalán nem értették meg?

Ne siess a következtetésekkel. Valószínűleg nem egy „megbízhatatlan” alkalmazottal találkoztál, hanem nem sikerült a megfelelő „kulturális csatornára” hangolódnod.

A kommunikáció valódi kódja a nyelven kívül rejtőzik

Gyakran azt hisszük, ha jól megtanulunk egy idegen nyelvet, megszereztük a kommunikáció univerzális kulcsát. De egy vezető interkulturális tanácsadó megosztott egy felismerést: a nyelv csupán a kommunikáció felszíne, a valódi kód a kultúrában rejtőzik.

Képzeld el, a kommunikáció olyan, mint a rádióhallgatás.

Van egy csúcskategóriás rádiód (a nyelvtudásod), amellyel különféle jeleket (szavakat és mondatokat) foghatsz. De ha nem tudod, a másik fél melyik „csatornán” sugároz, akkor örökre csak sistergő zajt hallasz, vagy teljesen félreérted a dolgokat.

Thaiföldön ez a központi kulturális csatorna a „เกรงใจ” (Kreng Jai) nevet viseli.

Ezt a szót nehéz közvetlenül lefordítani; olyan jelentéseket ötvöz, mint a „figyelembe vétel, udvariasság, mások terhelésének elkerülése, tisztelet”. Ebben a kulturális légkörben a közvetlen elutasítás vagy ellenvélemény megfogalmazása rendkívül udvariatlannak, sőt támadó jellegűnek számít.

Tehát, amikor a thai kollégád azt mondja, „rendben” (krap/ka), az ő „Kreng Jai” csatornájukon a valódi jelentés a következő:

  • „Hallottam, megkaptam az üzeneted.” (De ez nem jelenti azt, hogy egyetértek.)
  • „Nem akarom, hogy elveszítsd az arcod, ezért udvariasan válaszolok először.” (Hogy meg lehet-e valósítani, azt még át kell gondolnom.)
  • „Vannak aggályaim, de most nem alkalmas, hogy közvetlenül elmondjam őket.”

Látod? Amit te „Igen”-nek hittél, az valójában csak egy „Üzenet fogadva” volt. Pedig látszólag ugyanazt a nyelvet beszéltétek, mégis mintha két párhuzamos világban éltetek volna.

Hogyan hangolódjunk rá a megfelelő „kulturális csatornára”?

Hogyan törhetjük hát meg ezt az „udvarias csendet”, hogy meghalljuk a valódi véleményeket? Az említett tanácsadó megosztott egy esetet, amelyet egy nagy légitársaságnál dolgozva tapasztalt.

Ennek a vállalatnak a külföldi vezetői is hasonló problémával szembesültek: ismételten hangsúlyozták, hogy „az irodám ajtaja mindig nyitva áll”, de a helyi alkalmazottak sosem adtak önként visszajelzést. A vezetők úgy gondolták, a munkavállalókban hiányzik a kommunikációs hajlandóság.

A tanácsadó azonban tűpontosan rávilágított: a probléma nem az alkalmazottakkal van, hanem a kommunikáció módjával.

A „Kreng Jai” kultúra által mélyen befolyásolt alkalmazottak számára hatalmas kockázatot jelent közvetlenül a főnök irodájába menni „véleményt mondani”. Félnek, hogy a főnök elveszíti az arcát, és attól is tartanak, hogy bajba kerülnek.

Ezért a tanácsadó létrehozott egy anonim visszajelzési csatornát. Az alkalmazottak bármilyen problémát, aggodalmat vagy javaslatot jelezhettek ezen a biztonságos „fülhallón” keresztül. A tanácsadó miután rendszerezte őket, egységesen jelentette a vezetőségnek.

És mi lett az eredmény? Ömlöttek a visszajelzések. Azok a problémák, amelyeket korábban a „csend” leplezett, mind a felszínre kerültek.

Ez a történet három egyszerű „hangolási” tippet ad:

  1. Tanulj meg „hallani” a csendet. A thai kultúrában a hallgatás és a habozás nem azt jelenti, hogy „nincs ötlete”, hanem egy erős jel, amely arra utal, hogy „itt probléma van, amire oda kell figyelned és meg kell oldanod”. Amikor a másik fél hallgat, nem sürgetned kell, hanem biztonságosabb környezetet teremteni, és tapintatosabban megismerni az aggályait.

  2. Teremts biztonságos „fülhallót”. Ahelyett, hogy azt kérnéd az alkalmazottaktól, „legyenek bátrak”, inkább építs számukra egy biztonságos hidat. Legyen szó anonim postaládáról vagy egy kijelölt közvetítőről, a lényeg az, hogy úgy érezzék, valódi gondolataik kifejezése „nulla kockázatú”.

  3. Ne csak egyetlen információforrásra támaszkodj. Ha csak a fordítód vagy a titkárnődön keresztül tájékozódsz, a kapott információ valószínűleg „szűrt” és „szépített” lesz. Lépj ki, építs kapcsolatot különböző szinteken és különböző osztályokon dolgozó emberekkel, hogy összeálljon a teljes kép. Ez az igazi módja a piac megismerésének, nem pedig az, ha információs buborékban élsz.

A nyelv a kezdet, a kapcsolat a cél

Végül is, egy nyelv elsajátításának végső célja nem az, hogy egy további készséget tüntessünk fel az önéletrajzunkban, hanem az, hogy valódi és mély kapcsolatokat építsünk ki a világ más részein élő emberekkel.

Csupán a szavak és a nyelvtan elsajátítása olyan, mintha csak megtanultuk volna, hogyan kell gépelni, de nem tudjuk, hogyan kell használni az internetet. A kultúra megértése az a hálózati kábel, amely segít csatlakozni az internethez, és látni a tágabb világot.

Természetesen, mielőtt mélyebben megismernénk az egyes kultúrákat, szükségünk van egy eszközre az első párbeszéd megkezdéséhez. A múltban a nyelvi akadályok voltak a legnagyobbak, de ma már olyan intelligens csevegőalkalmazások, mint az Intent, beépített, erős AI fordítási funkcióval rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén kezdj párbeszédet a világ bármely szegletéből származó emberekkel. Ez áttöri az eredeti nyelvi korlátokat, és lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körű kapcsolatokat építs ki, és személyesen tapasztald meg azokat a kulturális részleteket, amelyeket könyvekből nem lehet megtanulni.

Legközelebb, amikor új piacra lépsz, vagy különböző kulturális háttérrel rendelkező partnerekkel dolgozol együtt, ne feledd:

Ne csak azt kérdezd: „Mit mondtak?”, hanem azt is: „Mit nem mondtak ki?”.

Amikor meg tudod érteni a csend mögötti nyelvet, akkor sajátítod el az interkulturális kommunikáció valódi művészetét.