Miért mondja mindig azt a thai kollégád, hogy „rendben”, aztán mégsem történik semmi?
Voltál már hasonló helyzetben?
Nagy lelkesedéssel előterjesztettél egy javaslatot egy thai kollégádnak vagy partnerednek, ő pedig mosolyogva bólintott, és udvariasan azt mondta, hogy „rendben” (ครับ/ค่ะ, krap/ka). Azt gondoltad, szuper, el van intézve!
Eredmény? Napok teltek el, de a projekt egyáltalán nem haladt. Amikor újra rákérdeztél, még mindig ártatlanul mosolygott. Elkezdted felteszi magadnak a kérdést: Csak félvállról vesznek? Vagy egyáltalán nem értették meg?
Ne siess a következtetésekkel. Valószínűleg nem egy „megbízhatatlan” alkalmazottal találkoztál, hanem nem sikerült a megfelelő „kulturális csatornára” hangolódnod.
A kommunikáció valódi kódja a nyelven kívül rejtőzik
Gyakran azt hisszük, ha jól megtanulunk egy idegen nyelvet, megszereztük a kommunikáció univerzális kulcsát. De egy vezető interkulturális tanácsadó megosztott egy felismerést: a nyelv csupán a kommunikáció felszíne, a valódi kód a kultúrában rejtőzik.
Képzeld el, a kommunikáció olyan, mint a rádióhallgatás.
Van egy csúcskategóriás rádiód (a nyelvtudásod), amellyel különféle jeleket (szavakat és mondatokat) foghatsz. De ha nem tudod, a másik fél melyik „csatornán” sugároz, akkor örökre csak sistergő zajt hallasz, vagy teljesen félreérted a dolgokat.
Thaiföldön ez a központi kulturális csatorna a „เกรงใจ” (Kreng Jai) nevet viseli.
Ezt a szót nehéz közvetlenül lefordítani; olyan jelentéseket ötvöz, mint a „figyelembe vétel, udvariasság, mások terhelésének elkerülése, tisztelet”. Ebben a kulturális légkörben a közvetlen elutasítás vagy ellenvélemény megfogalmazása rendkívül udvariatlannak, sőt támadó jellegűnek számít.
Tehát, amikor a thai kollégád azt mondja, „rendben” (krap/ka), az ő „Kreng Jai” csatornájukon a valódi jelentés a következő:
- „Hallottam, megkaptam az üzeneted.” (De ez nem jelenti azt, hogy egyetértek.)
- „Nem akarom, hogy elveszítsd az arcod, ezért udvariasan válaszolok először.” (Hogy meg lehet-e valósítani, azt még át kell gondolnom.)
- „Vannak aggályaim, de most nem alkalmas, hogy közvetlenül elmondjam őket.”
Látod? Amit te „Igen”-nek hittél, az valójában csak egy „Üzenet fogadva” volt. Pedig látszólag ugyanazt a nyelvet beszéltétek, mégis mintha két párhuzamos világban éltetek volna.
Hogyan hangolódjunk rá a megfelelő „kulturális csatornára”?
Hogyan törhetjük hát meg ezt az „udvarias csendet”, hogy meghalljuk a valódi véleményeket? Az említett tanácsadó megosztott egy esetet, amelyet egy nagy légitársaságnál dolgozva tapasztalt.
Ennek a vállalatnak a külföldi vezetői is hasonló problémával szembesültek: ismételten hangsúlyozták, hogy „az irodám ajtaja mindig nyitva áll”, de a helyi alkalmazottak sosem adtak önként visszajelzést. A vezetők úgy gondolták, a munkavállalókban hiányzik a kommunikációs hajlandóság.
A tanácsadó azonban tűpontosan rávilágított: a probléma nem az alkalmazottakkal van, hanem a kommunikáció módjával.
A „Kreng Jai” kultúra által mélyen befolyásolt alkalmazottak számára hatalmas kockázatot jelent közvetlenül a főnök irodájába menni „véleményt mondani”. Félnek, hogy a főnök elveszíti az arcát, és attól is tartanak, hogy bajba kerülnek.
Ezért a tanácsadó létrehozott egy anonim visszajelzési csatornát. Az alkalmazottak bármilyen problémát, aggodalmat vagy javaslatot jelezhettek ezen a biztonságos „fülhallón” keresztül. A tanácsadó miután rendszerezte őket, egységesen jelentette a vezetőségnek.
És mi lett az eredmény? Ömlöttek a visszajelzések. Azok a problémák, amelyeket korábban a „csend” leplezett, mind a felszínre kerültek.
Ez a történet három egyszerű „hangolási” tippet ad:
-
Tanulj meg „hallani” a csendet. A thai kultúrában a hallgatás és a habozás nem azt jelenti, hogy „nincs ötlete”, hanem egy erős jel, amely arra utal, hogy „itt probléma van, amire oda kell figyelned és meg kell oldanod”. Amikor a másik fél hallgat, nem sürgetned kell, hanem biztonságosabb környezetet teremteni, és tapintatosabban megismerni az aggályait.
-
Teremts biztonságos „fülhallót”. Ahelyett, hogy azt kérnéd az alkalmazottaktól, „legyenek bátrak”, inkább építs számukra egy biztonságos hidat. Legyen szó anonim postaládáról vagy egy kijelölt közvetítőről, a lényeg az, hogy úgy érezzék, valódi gondolataik kifejezése „nulla kockázatú”.
-
Ne csak egyetlen információforrásra támaszkodj. Ha csak a fordítód vagy a titkárnődön keresztül tájékozódsz, a kapott információ valószínűleg „szűrt” és „szépített” lesz. Lépj ki, építs kapcsolatot különböző szinteken és különböző osztályokon dolgozó emberekkel, hogy összeálljon a teljes kép. Ez az igazi módja a piac megismerésének, nem pedig az, ha információs buborékban élsz.
A nyelv a kezdet, a kapcsolat a cél
Végül is, egy nyelv elsajátításának végső célja nem az, hogy egy további készséget tüntessünk fel az önéletrajzunkban, hanem az, hogy valódi és mély kapcsolatokat építsünk ki a világ más részein élő emberekkel.
Csupán a szavak és a nyelvtan elsajátítása olyan, mintha csak megtanultuk volna, hogyan kell gépelni, de nem tudjuk, hogyan kell használni az internetet. A kultúra megértése az a hálózati kábel, amely segít csatlakozni az internethez, és látni a tágabb világot.
Természetesen, mielőtt mélyebben megismernénk az egyes kultúrákat, szükségünk van egy eszközre az első párbeszéd megkezdéséhez. A múltban a nyelvi akadályok voltak a legnagyobbak, de ma már olyan intelligens csevegőalkalmazások, mint az Intent, beépített, erős AI fordítási funkcióval rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén kezdj párbeszédet a világ bármely szegletéből származó emberekkel. Ez áttöri az eredeti nyelvi korlátokat, és lehetőséget ad arra, hogy szélesebb körű kapcsolatokat építs ki, és személyesen tapasztald meg azokat a kulturális részleteket, amelyeket könyvekből nem lehet megtanulni.
Legközelebb, amikor új piacra lépsz, vagy különböző kulturális háttérrel rendelkező partnerekkel dolgozol együtt, ne feledd:
Ne csak azt kérdezd: „Mit mondtak?”, hanem azt is: „Mit nem mondtak ki?”.
Amikor meg tudod érteni a csend mögötti nyelvet, akkor sajátítod el az interkulturális kommunikáció valódi művészetét.