A mesterséges „tökéletes nyelv” miért maradt alul végül egy vadvirággal szemben?

Érezted már úgy, hogy idegen nyelvet tanulni borzasztóan nehéz?

Végtelen szavak, amiket be kell magolni, felfoghatatlan nyelvtani szabályok, és megannyi furcsa kiejtés. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kommunikálhassunk más kulturális hátterű emberekkel, és láthassuk a nagyvilágot.

Ilyenkor talán eszedbe jut: milyen nagyszerű lenne, ha létezne egy szuper egyszerű, logikusan tökéletes, mindenki számára azonnal elsajátítható univerzális nyelv a világon?

És képzeld, több mint száz évvel ezelőtt valaki tényleg valóra váltotta ezt az elképzelést. Ez volt az eszperantó.

Alkotója egy lengyel orvos volt, aki szemtanúja volt annak, ahogy a különböző nyelveken beszélő emberek a félreértések miatt számos konfliktusba keveredtek. Ezért egy semleges, könnyen tanulható nyelvet akart létrehozni, hogy lebontsa az akadályokat és összekapcsolja a világot.

Ez az elképzelés tökéletesnek tűnt. Az eszperantó nyelvtani szabályait állítólag egy délután alatt el lehet sajátítani, szókincse nagyrészt európai nyelvekből ered, ami sokak számára rendkívül felhasználóbarát.

Azonban több mint egy évszázad elteltével ez a „tökéletes megoldás” szinte teljesen érdektelenségbe fulladt, és mindössze egy szűk nyelvimádó kör hobbijává vált.

Miért?

A válasz egyszerű: mert olyan, mint egy gondosan megtervezett művirág.

Tökéletes, de illat nélkül

Képzelj el egy művirágot. Élénk színekben pompázik, tökéletes az alakja, sosem hervad el, és még locsolni, táplálni sem kell. Bármilyen szempontból nézve megfelel a „virág” definíciójának, sőt, még a valódi virágoknál is „szabványosabb”.

De soha nem fogsz beleszeretni.

Mert nincs benne élet, nincs benne lélek. Nincs története arról, hogy a szélben és esőben gyökeret vert a földbe, és főleg nincs egyedi illata, ami méheket és pillangókat vonzana.

Az eszperantó, az a művirág a nyelvek világában. Nyelvtanilag szabályos, logikusan tiszta, minden „szabálytalansággal” járó bajt kiküszöböltek belőle. De a nyelv sosem csupán egy hideg eszköz az információk cseréjére.

A nyelv valódi életereje az egyedi „illatában” rejlik – vagyis a kultúrában.

Miért tanulunk új nyelvet?

Angolt tanulunk nemcsak azért, hogy megértsük a használati utasításokat, hanem hogy megértsük a kedvenc angol dalszövegeinket, megnézzük a legújabb hollywoodi kasszasikereket, és megértsük azt a fajta humort és gondolkodásmódot.

Japánul azért tanulunk, hogy személyesen megtapasztaljuk az animékben látható nyári fesztiválokat, megértsük Haruki Murakami írásaiban rejlő magányt, és érezzük a japán kultúrában gyökerező kézműves szellemet.

A kínai „jianghu” (a vándorművészek és kalandorok világa), „yuanfen” (a sorsszerű kötelék, szerencsés találkozás), „yanhuoqi” (a mindennapi élet pezsgése), az angol „Cozy” (otthonos, kényelmes) és „Mindfulness” (tudatos jelenlét) szavak mögött mind évezredes történelem, mítoszok, szokások és életmódok rétegződnek.

Ez a nyelv igazi varázsa, ez az az „illat”, ami arra csábít minket, hogy minden nehézséget legyőzve tanuljuk.

Az eszperantó viszont, ez a laboratóriumban született „tökéletes virág”, pont mindezzel nem rendelkezik. Nem hordozza magában egy nemzet közös emlékeit, nincsenek vele együtt fejlődő irodalmi, zenei és filmes alkotások, és főleg nincsenek a szájról szájra terjedő tréfás mondások és mémek.

Tökéletes, de nincs íze. Az emberek nem fognak egy eszközért rajongani, de egy kultúráért el lesznek ragadtatva.

Nem egységre van szükségünk, hanem kapcsolódásra

Akkor tévedés volt a „világméretű összeköttetés” álma?

Nem, az álom nem volt hibás, csak a megvalósítás módjának kell fejlődnie.

Nem arra van szükségünk, hogy egy „művirággal” helyettesítsük a világ ezer színű, változatos „vadvirágait”, hanem arra, hogy építsünk egy hidat, amely összeköti az összes kertet. Nem szabad feláldoznunk minden nyelv mögött rejlő egyedi kultúrát és történelmet a kommunikáció kényelméért.

A múltban ez elérhetetlennek tűnt. De ma a technológia egy csodálatosabb módon váltja valóra ezt az álmot.

Az olyan eszközök, mint az Lingogram, kiváló példák erre. Ez egy beépített AI fordítással rendelkező chat alkalmazás, amely lehetővé teszi, hogy anyanyelveden kommunikálj szabadon a világ bármely szegletéből származó emberekkel.

Ha azt mondod kínaiul, hogy „yanhuoqi” (a mindennapi élet pezsgése), a másik fél azonnal látni fogja a legmegfelelőbb fordítást és magyarázatot. Nem kell előbb nyelvésznek lenned ahhoz, hogy közvetlenül érezhesd a másik kultúra eredeti ízét.

Nem tünteti el minden nyelv egyedi „illatát”, sőt, lehetővé teszi, hogy közvetlenebbül és könnyebben érezd meg egy másik virág illatát.

Talán ez a világ összekapcsolásának jobb módja: nem a különbségek megszüntetése, hanem minden különbözőség elfogadása és megértése.

Végül is az igazi kommunikáció ott kezdődik, ahol hajlandóak vagyunk értékelni egymás különbözőségeit.