Miért olyan fárasztó a japánokkal beszélni? Ne magold be többé, egy „kapcsolati térkép” segít azonnal megérteni.

Volt már ilyen érzésed?

Amikor új emberekkel beszélgetsz, különösen különböző kulturális háttérrel rendelkező kollégákkal vagy ügyfelekkel, mindig óvatosnak, tapintatosnak érzed magad, mintha tojáshéjon járnál. Attól félve, hogy egy rossz szó tönkreteszi a hangulatot, és magadban imádkozol: „Úristen, nem volt ez most túl laza?”

Különösen a japán nyelv tanulásakor, amikor az összetett „keigóval” (tiszteleti nyelv) találkoznak, sokan egyenesen feladják a küzdelmet. Világos, hogy mindegyik „mondani” jelent, akkor miért van ennyi verzió: 「言う」「言います」「申す」「おっしゃる」?

Ha neked is vannak ilyen kétségeid, azt szeretném mondani: a probléma nem az, hogy nem vagy elég jó a nyelvben, és nem is az, hogy rossz a memóriád.

A probléma az, hogy hozzászoktunk ahhoz, hogy a nyelvet „fordítási feladatnak” tekintsük, miközben figyelmen kívül hagyunk egy láthatatlan „szociális térképet” a kommunikáció mögött.

A kommunikáció nem fordítás, hanem helyzetfelismerés.

Képzeld el, hogy egy „emberi kapcsolatok GPS-ét” használod. Minden alkalommal, amikor valakivel kommunikálsz, először két koordinátát kell beazonosítanod:

1. Függőleges tengely: Hatalmi távolság (Te vagy felül, vagy én?)
2. Vízszintes tengely: Pszichológiai távolság (Bennfentesek vagyunk, vagy kívülállók?)

A „hatalmi távolság” a társadalmi státuszra, életkorra vagy a munkahelyi hierarchikus viszonyokra utal. A főnököd, az ügyfeleid, az az idősebbek mind „feletted” állnak; barátaid, az azonos szintű kollégáid pedig egy szinten vannak veled.

A „pszichológiai távolság” a kapcsolat intimitására vagy távolságára vonatkozik. A családtagok, a legjobb barátok a „bennfenteseid” (japánul uchi), köztetek szinte nincsenek titkok, az interakció spontán és kötetlen. A bolti eladók, az első alkalommal találkozó ügyfelek viszont „kívülállók” (japánul soto), az interakciótok pedig egy bevett „társadalmi forgatókönyvet” követ.

Ez a térkép dönti el, melyik „kommunikációs útvonalat” kell választanod.

A nyelv: az általad választott útvonal.

Most nézzük meg újra azokat a fejfájást okozó japán szavakat:

• Ha a legjobb barátoddal beszélgetsz, a térképen egy szinten vagytok, és a pszichológiai távolság nulla. Ekkor a „hétköznapi ösvényen” haladsz, és a leglazább 言う (iu) teljesen megfelelő.
• Idegenekkel vagy kevésbé ismert kollégákkal beszélgetve, bár egyenlő státuszban vagytok, van egy bizonyos pszichológiai távolság. Ekkor a „udvarias autópályán” kell haladnod, és az 言います (iimasu) a helyénvaló.
• Amikor a nagyfőnöködnek vagy fontos ügyfelednek jelentesz, ők „feletted” vannak, és „kívülállóknak” számítanak. Ekkor „alázatos módba” kell váltanod, hogy a saját cselekedeteidről beszélj, és az 申す (mousu) használatával alázod meg magad.
• Ugyanakkor, amikor erről a főnökről vagy ügyfélről van szó, újra „tiszteletteljes módba” kell kapcsolnod, és az おっしゃる (ossharu) használatával emeled fel őt.

Látod, ha egyszer megérted ezt a „térképet”, a nyelv többé nem bemagolt szabályok összessége lesz, hanem a kapcsolati helyzetfelismerésen alapuló természetes választás. Nem „szavakat magolsz”, hanem „útvonalat választasz”.

Ez nem csak a japán logika, hanem valójában bármely kultúrában érvényes. Gondolj csak bele, nem viccelődnél úgy egy állásinterjún, mint egy barátoddal, és nem beszélnél hivatalos, udvarias hangnemben a szüleiddel, mint egy ügyféllel. Mert abban a pillanatban, amikor megszólalsz, valójában már csendben elvégezted a helyzetfelismerést a fejedben.

Ne félj, hogy eltévedsz, próbáld meg először a térképet nézni.

Tehát ahhoz, hogy valóban elsajátíts egy nyelvet és mély kapcsolatokat építs ki, a kulcs nem az összes nyelvtan bemagolása, hanem egyfajta „térképtudatosság” kialakítása.

Legközelebb, amikor feszült vagy, és nem tudod, hogyan szólalj meg, ne rohanj azonnal rákeresni, hogy „ezt hogyan mondják angolul/japánul”.

Először tegyél fel magadnak néhány kérdést:

• Milyen a hatalmi távolság köztem és e között a személy között?
• Mennyire távoli a jelenlegi pszichológiai távolságunk? Bennfentesek vagyunk, vagy kívülállók?

Amikor egyértelműen meg tudod válaszolni ezt a két kérdést, akkor gyakran természetesen fog felbukkanni a válasz, hogy milyen hangnemet és szókincset használj. Ez sokkal hatékonyabb, mint bármely nyelvtankönyv.

Természetesen egy ismeretlen kulturális „térkép” felfedezésekor elkerülhetetlen, hogy eltévedjünk. Ekkor sokkal könnyebb lenne egy intelligens útmutatóval. Például egy olyan eszközzel, mint az Lingogram, amely egy beépített AI fordítóval rendelkező csevegőalkalmazás. Amikor kulturális és nyelvi szakadékokat hidalsz át, és nem vagy biztos benne, hogy a szóhasználatod megfelelő-e, segíthet pontosan közvetíteni a jó szándékodat és tiszteletedet, lehetővé téve, hogy magabiztosabban lépj kapcsolatba a világ minden táján élő emberekkel, ahelyett, hogy a beszélgetés megfeneklene.

Ne feledd, a nyelv végső célja nem a tökéletesség, hanem a kapcsolat.

Legközelebb, mielőtt megszólalnál, ne csak azon gondolkodj, mit mondj, hanem először nézd meg, hol álltok mindketten a térképen.

Ez a kommunikáció igazi titka.