Ne mondd, hogy „köszönöm”! Argentínában ez a szó azonnal „kizár” a körből

Ismerős ez az érzés?

Amikor egy új helyre utazva, kívülállónak érzed magad. A helyiek nevetgélnek, de te nem tudod, min nevetnek; mindenki valamiféle íratlan szabályrendszert követ, te viszont betolakodó vagy, aki tanácstalanul áll.

Ez az érzés olyan, mintha mindenki ismerne egy „társasági kódot”, csak te nem.

Argentínában ez a „társasági kód” gyakran egy különleges italban rejtőzik. Talán láttad már a hírekben, még Messi is egy „nedves fűnek tűnő valamit” szorongat a kezében, bárhová is megy.

Ez a valami a maté tea (Mate). De ha azt hiszed, hogy ez csak egyfajta tea, akkor nagyot tévedsz.

A maté tea – képzeld el, mint egy „folyékony forrófazekat”

Ahhoz, hogy igazán megértsd a maté teát, ne kávéként vagy tejes teaként gondolj rá. Inkább úgy képzeld el, mint egy dél-amerikai „folyékony forrófazekat”.

Gondoljunk csak bele, milyen, amikor forrófazekat (hotpotot) eszünk:

A lényeg soha nem az, hogy jóllakjunk, hanem a pezsgő, megosztó hangulat. Mindenki körülül egy fazekat, ki-ki megmárt egy falatot, beszélgetnek, nevetnek, ugratják egymást, és a kapcsolatok elmélyülnek ebben az oda-vissza áramlásban.

A maté tea is pont ilyen. Egy társasági rituálé.

Argentínában, legyen szó parkról, irodáról vagy baráti összejövetelről, mindig van egy „ceremóniamester” (helyi nyelven: cebador). Ez a személy felel a víz öntéséért, az újratöltésért, majd ugyanazt a kannát, ugyanazt a szívószálat adja át sorban minden jelenlévőnek.

Igen, jól látod: mindenki egy kannát és egy szívószálat használ.

Ahogy mi megosztunk egy forrófazekat, ők megosztják ezt a csésze matét. Te iszol egy kortyot, én is iszok egy kortyot, és ezzel nemcsak a teát, hanem a bizalmat és azt az üzenetet adják át, hogy „mi egy csapat vagyunk”.

Nem ismered a szabályokat? Egy szó, és máris „kizárhatnak a közösségből”

A forrófazekas étkezésnek megvannak a maga szabályai, például nem turkálunk a saját evőpálcikánkkal a fazékban. A maté tea ivásának is megvannak a maga „íratlan szabályai”.

És ezek közül a legfontosabb, és az, amivel a külföldiek a legkönnyebben belefutnak egy hibába, az, hogy hogyan fejezzék be udvariasan.

Képzeld el, egy maté tea-körben rád kerül a sor. A „ceremóniamester” átadja a kannát, te iszol, majd természetesen visszaadod. Kis idő múlva újra átnyújtja. Ez a folyamat folyamatosan ismétlődik.

Tehát, ha már nem akarsz többet inni, mit tegyél?

Talán kicsúszik a szádon: „Köszönöm (Gracias)!”

NE TEDD!

A maté tea „összejövetelén” a „köszönöm” szó nem udvariasság, hanem egy egyértelmű jelzés, ami azt jelenti: „Én már ittam eleget, nem kérek többet.”

Amikor azt mondod a „ceremóniamesternek”, hogy „köszönöm”, az olyan, mintha a forrófazekas asztalnál azt mondanád mindenkinek: „Én jóllaktam, folytassátok csak!” Ezután a kör természetesen átugorja majd a te adagodat.

Sokan, anélkül, hogy ismernék ezt a szabályt, udvariasan megköszönik, majd szomorúan nézik, ahogy a maté tea körbejár mások kezében, és soha többé nem jut el hozzájuk, miközben azon tűnődnek, vajon kirekesztették-e őket.

Az igazi beilleszkedés a „sorok közötti olvasással” kezdődik

Látod, egy egyszerű szó jelentése ég és föld lehet különböző kulturális környezetekben.

Ez az utazás és a kultúrák közötti kommunikáció legvonzóbb része, nemde? Segít megérteni, hogy az emberek közötti igazi kapcsolatok gyakran a nyelven túli „sorok között” rejtőznek.

Tudni, mikor kell bólintani, mikor kell hallgatni, mikor jelent egy „köszönöm” őszinte hálát, és mikor azt, hogy „én kiszálltam”, ez fontosabb, mint bármely útikönyv.

Természetesen, ha igazán barátkozni szeretnél a helyiekkel, a „forrófazekas szabályok” ismerete nem elég, a nyelv mindig az első lépés. Ha maté teát megosztva, a másik nyelvén beszélgethetnél Messiről és az életről, az biztosan nagyszerű érzés lenne.

A nyelvi gátakat lebontani valójában egyszerűbb, mint gondolnád. Az olyan eszközök, mint az Lingogram, éppen erre valók. Ez egy beépített AI fordítóval rendelkező chat alkalmazás, amely lehetővé teszi, hogy saját anyanyelveden, akadálytalanul kommunikálj a világ bármely pontján élő emberekkel.

Legközelebb, amikor valaki egy idegen országban átnyújt neked egy „furcsa italt”, remélem, nem csupán magabiztosan elfogadod, hanem az igazi kommunikáció révén egy idegenből barátot is csinálsz.

Mert az igazi beilleszkedés soha nem arról szól, hogy megisszuk azt a teát, hanem arról, hogy megosztjuk az adott pillanat történetét.