Ne kérdezd többé, „melyik a legnehezebb nyelv?”, eleve rosszul tetted fel a kérdést.

Sokan, mielőtt elkezdenek nyelvet tanulni, mindig megakadnak ugyanazon a kérdésen: vajon a kínai, a japán vagy a koreai a legnehezebb?

Mindenki az interneten böngészi a „nehézségi rangsorokat”, nézi, ahogy a szakértők nyelvtanról, kiejtésről, írásjegyekről értekeznek, mintha egy bonyolult matematikai feladatot oldanának meg, próbálva kiszámítani, melyik út a legkevésbé megerőltető.

De elárulok neked valamit: ez a kérdés már eleve rosszul van feltéve.

Nyelvet választani olyan, mintha hegyet választanánk, amit meg akarunk mászni

Képzeld el, hogy a nyelvtanulás olyan, mintha egy hegyet választanál, amit megmászol.

Azt mondják neked, hogy az A hegy ösvénye sima, 600 óra alatt megmászható; a B hegy kissé meredek, 2200 óra kell hozzá; míg a C hegy egy veszélyes csúcs, ami akár tízezer órát is igénybe vehet.

Te mit választanál?

Sokan ösztönösen az A hegyet választanák, mert az „a legegyszerűbb”. De ha az A hegy útvonalán egyáltalán nem tetszik a táj, nincsenek szívmelengető virágok és növények, nincsenek kíváncsivá tevő madarak és állatok, akkor tényleg képes lennél végig kitartani azt a 600 órát? Valószínűleg minden egyes lépés feladatként tűnne fel, unalmas és végtelenül hosszú lenne.

Most nézzük meg újra a C hegyet. Bár nagyon magas és veszélyes, az ottani napfelkelte az, amiről mindig is álmodtál, a hegy legendái elvarázsolnak, és alig várod, hogy megnézd a csúcsról nyíló panorámát.

Ekkor maga a mászás már nem kínzás többé. Lelkesen tanulmányoznád az útvonalat, élveznéd minden izzadt pillanatot, sőt, még a göröngyös, köves utat is tele szórakozással találnád. Mert fény ég a szívedben, és a cél a szemed előtt van.

Ami igazán előrevisz, az a „szenvedély”, nem az „egyszerűség”

A nyelvtanulás is ilyen. Az a több száz, több ezer óra tanulás önmagában semmit sem ér. Az igazán fontos az, hogy ebben a hosszú időszakban mi tartja benned a lelket?

Vajon a megállíthatatlan koreai sorozatok és K-pop bálványok? A vérpezsdítő japán animék és irodalom? Vagy a mélyen elvarázsoló kínai történelem és kultúra?

Ez az, amit igazán meg kell kérdezned magadtól.

Ne agyalj tovább azon, melyik nyelv kiejtése furcsább, melyik nyelv nyelvtana bonyolultabb. Ezek csak az út „domborzati viszonyai”. Ha eléggé szereted a „tájat”, mindig találsz módot az akadályok leküzdésére.

Amikor azért kutatsz egy zenekar dalszövegei után, mert szereted őket, vagy azért nézel meg szavakat, mert érteni akarsz egy filmet, a tanulás már nem „tanulás” többé, hanem a felfedezés öröme.

Rájössz majd, hogy azok a korábban elérhetetlennek tűnő több ezer órák, egy-egy sorozat epizódjainak nézése, vagy dalok hallgatása közben, észrevétlenül felhalmozódtak.

Ne hagyd, hogy a „nehézség” elrabolja a döntésedet

Szóval, felejtsd el azokat a „nehézségi rangsorokat”!

1. Kérdezd meg a szívedet: Melyik ország kultúrája érint meg a leginkább? Melyik ország filmjei, zenéje, ételei vagy életmódja az, ami már puszta gondolatára is izgalommal tölt el?
2. Válaszd a szenvedélyedet: Azt válaszd, ami a legjobban vonz. Ne félj, ha „nehéznek” tűnik, mert a szenvedély folyamatosan energiát ad majd.
3. Élvezd az utazást: Tedd a tanulást az életed részévé. Magabiztosan mondd meg magadnak, hogy a 600 órányi animézés nem időpocsékolás, hanem elmélyült „japán nyelvgyakorlás”.

Az igazi jutalom nem az, hogy beírhatsz egy újabb sort az önéletrajzodba – „folyékonyan beszélek valamilyen nyelven” –, hanem az, hogy ezen a folyamat során egy teljesen új világot nyitsz meg magadnak.

Amikor pedig készen állsz arra, hogy valódi beszélgetésbe kezdj, és barátkozz az adott ország embereivel, az olyan eszközök, mint az Intent segítségedre lesznek. Azonnal lefordítják a beszélgetéseidet, így nem kell megvárnod a „tökéletes” napot, hanem azonnal élvezheted a nyelvek közötti kommunikáció örömét.

Végül megérted majd, hogy a nyelv nem egy „meghódítandó” erőd, hanem egy „összekötő” híd.

Most válaszd újra a saját hegyedet – ne a legkisebbet, hanem azt, amelyiknek a legszebb a panorámája.