Ne csak a Mikulásról szóljon! A mexikóiak megmutatják, hogy az ünnep igazi lényege a „múlt szétzúzása”
Mi jut eszedbe, ha a karácsonyra gondolsz? Egy kivilágított karácsonyfa, hófedte táj, vagy a rénszarvas-szánon érkező Mikulás?
Ezt a „globális szabványnak” számító karácsonyi forgatókönyvet mindannyian jól ismerjük. De őszintén szólva, mindig is egy gondosan becsomagolt, zajos, de mégis kissé személytelen kereskedelmi előadásnak tűnt.
De mi lenne, ha elmondanám, hogy a világ egy másik pontján van egy hely, ahol a karácsonyt ugyanolyan pezsgően és forrón ünneplik, mint nálunk a Tavaszünnepet (Kínai Újévet), tele a találkozás örömével és a régi év búcsúztatásának, az új köszöntésének rituális érzésével?
Ez a hely nem más, mint Mexikó. Ünneplési módjuk egyszerű, nyers, mégis mélyen megérinti az embert.
Szétzúzni az új évet – mint a petárdázás
Miért is petárdázunk a Tavaszünnep (Kínai Újév) idején? Azért, hogy elűzzük a „Nian” szörnyet, megszabaduljunk az egész éves rossz szerencsétől, és jó szerencsével üdvözöljük az új évet.
A mexikóiaknak is van egy hasonló „titkos fegyverük”: a piñata.
Ezt a dolgot talán már láttad filmekben: egy színes, papírmasé edény, magasan felakasztva, az emberek bekötött szemmel, felváltva ütik bottal.
De ez korántsem csupán egy parti játék.
A hagyományos piñata központi része egy gömb, amelyből hét sarok áll ki. Ez a hét sarok az emberiség hét fő bűnét szimbolizálja: a kapzsiságot, a lustaságot, az irigységet, a gőgöt… Ezek azok a „rossz szerencsék”, amelyek kisebb-nagyobb mértékben mindannyiunk szívében jelen voltak az elmúlt évben.
A bekötött szem pedig azt jelképezi, hogy „hittel” harcolunk a belső sötétség ellen, nem pedig látással. Amikor az emberek összefognak, és botokkal ripityára törik a piñatát, az nemcsak egy hangos robbanás, hanem egyfajta deklaráció is: Végleg szétzúzzuk az elmúlt év minden boldogtalanságát, bűnét és rossz szerencséjét.
Amikor a piñata szétrobban, és a benne lévő cukorkák és színes papírok vízesésszerűen ömlenek ki, mindenki ujjongva rohan előre, hogy osztozzon ezen az édes „áldáson”.
Ez a „múlt szétzúzása, áldás megosztása” rituálé nem erőteljesebb és mélyebb-e, mint egyszerűen ajándékokat bontogatni?
Az igazi ünnep: egy „találkozási maraton”
A „piñata szétzúzása” központi rituáléjával Mexikó karácsonyi időszaka (amit ők Posadas-nak neveznek) egy kilenc napon át tartó „házról házra járási maratonra” emlékeztet.
December 16-tól szentestéig a szomszédok, rokonok és barátok körében minden este felváltva rendeznek partikat. Nincsenek felesleges formaságok, a lényeg egyetlen dolog: együtt lenni.
Mindenki összegyűlik, megosztja az ételt, hangosan énekel. Természetesen a legfontosabb rész, hogy együtt „zúzzák szét” a régi gondokat szimbolizáló piñatát. Ez az ünnep igazi lelke – nem az, hogy mit kaptál, hanem az, hogy kivel vagy együtt, mit búcsúztattál el közösen, és mit fogtok együtt üdvözölni.
Az ünnep íze: „anya főzte” lélekmelegítő leves
Egy ilyen pezsgő partin természetesen nem hiányozhat a finom étel. A mexikói karácsonyi asztalon lévő ételek is tele vannak az otthon ízével.
Felejtsd el a hideg salátákat! A hideg téli estéken a mexikóiak gőzölgő tál Pozolét szolgálnak fel. Ez egy sűrű leves, nagy kukoricaszemekből és sertéshúsból főzve, íze kissé emlékeztet a mi „Négy Isten Levesünkre” (Si Shen Tang), gazdag és telt, egyetlen korty is a gyomortól a szívig melenget.
Van még egy étel, amit mi, kínaiak különösen ismerősnek találhatunk – a tamales. Kukoricatésztával burkolt csirke- vagy sertéshús töltelék, majd kukoricahéjba vagy banánlevélbe csomagolva gőzben főzve. Mind megjelenésében, mind „alapétel” státuszában rendkívül hasonlít a mi zongzi-nkre.
Természetesen van forralt bor is (Ponche), különféle gyümölcsökkel és fahéjjal főzve, valamint édes csokoládés kukoricaital (Champurrado). Minden étel a „közös megosztás” meleg hangulatát árasztja.
Az ünnep igazi értelme: a nyelvi határokon átívelő kapcsolódás
Eddig eljutva talán rájössz, hogy akár a mexikói karácsonyról, akár a mi Tavaszünnepünkről (Kínai Újévünkről) van szó, a legfőbb értékük valójában ugyanaz a szó: a kapcsolódás (Connection).
Vágyunk a kapcsolódásra családunkkal és barátainkkal, a hagyományokkal, és még inkább a „régi búcsúztatásának és az új köszöntésének” reményével. Ezek az ünnepi rituálék, legyen szó petárdázásról vagy piñata-zúzásról, mind segítenek nekünk megvalósítani ezt a kapcsolódást.
Manapság azonban gyakran érezzük, hogy ez a kapcsolódás egyre nehezebbé válik. Talán tanulhatunk valamit a mexikóiaktól: az igazi kapcsolódás aktív teremtést igényel, sőt, egy kis bátorságot is a „szétzúzáshoz”.
A nyelvi akadályok lebontása az első lépés.
Képzeld el, ha online chatelhetnél egy mexikói barátoddal, megkérdezhetnéd tőle, hogyan készül a családjuk hagyományos Pozole levese, vagy milyen alakú piñatát készítettek idén. Ez a fajta valós kommunikáció sokkal élénkebb és mélyebb, mint tízezer utazási útmutató elolvasása.
Pontosan ez az értelme az olyan eszközöknek, mint az Lingogram. Ez nem csupán egy chat szoftver; beépített AI fordító funkciója lehetővé teszi, hogy szinte akadálytalanul, valós időben beszélgess a világ bármely pontján lévő emberekkel. Lebontja a legvastagabb falat, így már nem csupán egy kultúra „nézőjévé” válsz, hanem igazi „résztvevőjévé” és „kapcsolatteremtőjévé”.
Tehát legközelebb, amikor ünnepelsz, ne elégedj meg csupán a felszínes rituálékkal!
Próbálj meg „szétzúzni” dolgokat – zúzd szét a téged zavaró múltat, zúzd szét azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák, hogy kommunikálj a világgal! Meglátod, ahogy a törmelékek lehullanak, egy valóságosabb, melegebb és még inkább ünnepelni való új világ tárul majd eléd.