16 évesen, elég érett vagy ahhoz, hogy az ország jövőjéről dönts? A németek már ezen borultak egymásnak.

Éreztél már valaha ilyesmit?

A felnőttek mindig az asztalnál vitatnak meg „fontos dolgokat” – lakásárakat, politikát, nemzetközi kapcsolatokat. Te pedig, fiatal lévén, tele vagy gondolatokkal, például aggódsz a környezeti problémák miatt, elégedetlen vagy az oktatási rendszerrel, de amint kinyitod a szádat, rögtön jön a válasz: „Még túl fiatal vagy, nem értheted.”

Mintha egy láthatatlan határvonal választaná el a „felnőtteket” a „gyerekektől”. Ezen az oldalon nincs beleszólásod; a túloldalon pedig ott vannak a természetes döntéshozók.

Hol is kellene meghúzni ezt a határt? 18 évesen, 20 évesen, vagy… 16 évesen?

Az utóbbi időben a németek épp erről vitatkoznak hevesen: le kellene-e csökkenteni a választójogi korhatárt 18-ról 16 évre.

Vita a „családi kulcsról”

Egy országot elképzelhetünk egy nagy családként, a választójogot pedig egy „családi kulcsként”.

Korábban ez a kulcs csak a „szülők” (idősebb polgárok) kezében volt. Ők döntöttek mindenről a családban: a lakberendezési stílusról (városrendezés), a víz- és áramköltségekről (központi költségvetés), sőt még arról is, hány fokra állítsák a légkondicionálót (környezetvédelmi politika).

A család „gyerekei” (a fiatalabb generáció) pedig, bár ott élnek, és a következő évtizedekben is ott fognak élni, nem rendelkeznek kulccsal. Csak passzívan elfogadhatják a szülők döntéseit.

De most a „gyerekeknek” elege lett.

Greta Thunberg, a „környezetvédő lány” által képviselt globális ifjúság tetteivel bizonyította, mennyire törődik „otthona” jövőjével. Felvonultak az utcára, hogy felhívják a figyelmet az éghajlatváltozásra – elvégre, ha a „ház” a felnőttek döntései miatt egyre melegebbé válik a jövőben, akkor a leginkább azok szenvednek, akik a leghosszabb ideig élnek benne.

Egy 2019-es felmérés szerint a német fiatalok több mint 40%-a „nagyon érdeklődik” a politika iránt. Már nem a „politikailag közömbös” generációhoz tartoznak.

Így aztán néhány felvilágosult „szülő” (például a német Zöld Párt, Szociáldemokrata Párt) azt javasolta: „Miért ne adnánk egy kulcsot a 16 éves gyerekeknek is? Mivel ennyire aggódnak a családért, legyen beleszólásuk.”

Ez a javaslat azonnal óriási vitát váltott ki a „családi értekezleten”.

Az ellenző „szülők” aggódva kérdezik: „16 évesen? Tényleg mindent átgondoltak már? Nem fogják őket becsapni? Nem csak bulizni fognak (felelőtlen szavazást), és felfordítják az egész házat?”

Ismerősen hangzik, ugye? Ez a „még túl fiatal vagy, nem érted” továbbfejlesztett változata.

A jövőre vonatkozó döntés joga sosem volt magától értetődő

Érdekességek, hogy történelmileg a „ki jogosult kulcsot kapni” kritériumai folyamatosan változtak.

A 19. századi Német Birodalomban csak a 25 év feletti férfiak rendelkeztek szavazati joggal, ami a teljes népesség mindössze 20%-át tette ki. Később a nők is kiharcolták ezt a jogot. Majd 1970-ben a választójogi korhatárt 20-ról 18 évre csökkentették.

Látod, az úgynevezett „érettség” soha nem egy szigorú fiziológiai szabvány volt, hanem egy folyamatosan fejlődő társadalmi konszenzus.

Egy demokráciakutató egyenesen kimondta: „A választójog kérdése lényegében a hatalomért folyó küzdelem.”

Azok a pártok, amelyek a korhatár csökkentését támogatják, természetesen remélik, hogy megnyerik a fiatalok szavazatait. De mélyebb értelme van annak, hogy amikor egy társadalom elkezdi megvitatni, „kell-e szavazati jogot adni a 16 éveseknek”, akkor valójában egy még alapvetőbb kérdést gondol újra:

Bízunk-e egyáltalán a következő generációban?

Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Készen állsz-e?”, inkább adj neki felelősséget, hogy felkészülhessen.

Térjünk vissza a „családi kulcs” metaforájához.

Attól tartunk, hogy a 16 éves gyerek visszaél a kulccsal, ha megkapja. De gondoltunk-e a másik lehetőségre?

Épp azért, mert kulcsot adtál neki, kezdi el igazán megtanulni, hogyan vállaljon felelősséget „családtagnak” lenni.

Amikor tudja, hogy egyetlen szavazata is befolyásolhatja a közösség környezetét, az iskolai erőforrásokat, akkor lesz motiváltabb, hogy megismerje ezeket a témákat, gondolkodjon és ítélkezzen. A jog felelősséget szül. A bizalom pedig önmagában a legjobb nevelés.

Tehát a kérdés lényege talán nem az, hogy „elég érett-e a 16 éves”, hanem az, hogy „hajlandóak vagyunk-e azáltal, hogy jogokat biztosítunk nekik, segíteni őket abban, hogy érettebbé váljanak”.

Ez a Németországban zajló vita valójában egy olyan téma, amellyel az egész világ szembesül. Nemcsak egy szavazatról szól, hanem arról is, hogyan tekintünk a jövőre, és hogyan haladunk együtt azokkal a fiatalokkal, akik ezt a jövőt teremtik.

És ebben a globalizált korban soha nem volt még ilyen fontos megérteni a távoli hangokat és részt venni a világ vitáiban. Szerencsére a technológia lebontja az akadályokat. Például az Lingogram-hez hasonló, beépített AI fordítással rendelkező chat-eszközök lehetővé teszik, hogy könnyedén kommunikálj a világ minden tájáról érkező barátaiddal, legyen szó akár a német választójogról, akár a jövőről alkotott véleményed megosztásáról.

Végül is a jövő nem csupán egy országhoz vagy egy generációhoz tartozik. Ha megértjük egymást, akkor ez a világ valóban a közös otthonunkká válhat.