Miért a „férfi” az alapértelmezett opció, amikor beszélünk?

Érezted már valaha úgy, hogy a világ mintha nem neked lett volna kitalálva?

Képzeld el, hogy balkezes vagy, de a világon minden olló, íróasztal, konzervnyitó, sőt még az egér is jobbkezesek számára készült. Persze, tudod használni, de mindig furcsa és kényelmetlen érzés. Úgy érzed magad, mint egy „kivétel”, akinek alkalmazkodnia kell egy „alapértelmezett” szabályhoz.

Valójában, a nyelv, amit mindennap használunk, olyan, mint ez a jobbkezeseknek tervezett világ.

Van egy láthatatlan „alapértelmezett beállítása”.

A nyelv „gyári beállításai” kicsit régiek

Gondolj bele: amikor olyan szavakat említünk, mint „orvos”, „ügyvéd”, „író”, „programozó”, az első kép, ami eszedbe jut, férfi vagy nő?

A legtöbb esetben férfit feltételezünk. Ha nő az illető, gyakran szükségét érezzük, hogy ezt külön megemlítsük.

Éppen ellenkezőleg, ritkán mondunk „férfi ápolót” vagy „férfi titkárt”, mert ezeken a területeken az alapértelmezett kép ismét női.

Miért van ez így?

Ez nem valami összeesküvés. Egyszerűen arról van szó, hogy a nyelvünk egy nagyon régi rendszer, amelynek „gyári beállításai” több száz vagy akár több ezer évvel ezelőtt alakultak ki. Azokban az időkben a társadalmi munkamegosztás nagyon világos volt, és a legtöbb nyilvános szerepet férfiak töltötték be. Így a nyelv a „férfit” állította be az emberi foglalkozások és identitások „alapértelmezett választásává”.

Más nyelvekben, például az angolban, a „he” (ő, férfi) nemcsak a férfit jelenti, hanem gyakran egy ismeretlen nemű személyre is használják. Mintha a rendszerben ember = ő (férfi) lenne. A „she” (ő, nő) pedig egy „B opcióvá” vált, amit külön meg kell jelölni.

Ez olyan, mint a jobbkezeseknek tervezett ollók: nem szándékosan zárnak ki senkit, de ettől a másik fél igenis „nem fősodorbelinek” és „külön magyarázatra szorulónak” érzi magát.

A nyelv nemcsak leírja, hanem formálja is a világot

Azt mondhatnád: „Ez csak egy szokás, annyira fontos?”

Nagyon is. Mert a nyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem csendesen formálja a gondolkodásmódunkat is. Az, hogy milyen szavakat használunk, meghatározza, milyen világot látunk.

Ha a nyelvünkben az erőt, a bölcsességet és a tekintélyt jelképező szavak mindig alapértelmezésben a férfiakra mutatnak, akkor tudatalattinkban ezeket a tulajdonságokat inkább a férfiakhoz fogjuk társítani. A nők eredményei és léte elmosódottá, sőt „láthatatlanná” válik.

Ez olyan, mint egy régi városi térkép, amin csak a több évtizeddel ezelőtti főútvonalak szerepelnek. Ezzel a térképpel persze eltalálsz, de az összes új építésű lakónegyedet, a metrót és az érdekes kis utcákat nem látod.

A világunk már régen megváltozott. A nők a férfiakkal egyenlően, minden iparágban remekül teljesítenek. Társadalmi identitásunk sokkal gazdagabb annál, mintsem pusztán „férfi” vagy „nő” kategóriákba sorolható lenne. Nyelvünk „térképe” azonban túl lassan frissül.

Adjuk a nyelvünknek egy „rendszerfrissítést”

Akkor mit tegyünk? Csak nem dobhatjuk ki a nyelvet, és kezdhetjük elölről?

Természetesen nem. Nem kell az egész várost kidobnunk, csak frissítenünk kell azt a régi térképet.

Ahogy elkezdtünk balkezeseknek tervezett ollókat és eszközöket gyártani, úgy mi is tudatosan „frissíthetjük” nyelvi eszköztárunkat, hogy az pontosabb, befogadóbb legyen, és tükrözze a valós világot.

1. Tegye láthatóvá a „láthatatlant”. Amikor tudod, hogy a másik fél nő, bátran használd a „színésznő”, „női főnök” vagy „női alapító” kifejezéseket. Ez nem különlegeskedés, hanem egy tény megerősítése és ünneplése: igen, ők is ott vannak ezekben a fontos szerepekben.

2. Használjon befogadóbb kifejezéseket. Amikor nem vagy biztos a nemben, vagy mindenkit le szeretnél fedni, használj semlegesebb szavakat. Például a „kedves uraim” helyett mondd azt, hogy „kedves mindenki” vagy „mindenki”, és egy csoport leírására használd a „tűzoltó” vagy „egészségügyi személyzet” kifejezéseket.

Ez nem a „politikai korrektségről” szól, hanem a „pontosságról”. Olyan ez, mintha a telefonod operációs rendszerét iOS 10-ről iOS 17-re frissítenéd: nem a divatot követed, hanem azért teszed, hogy jobban működjön, erősebb legyen, és lépést tudjon tartani a korral.

Minden alkalommal, amikor egy befogadóbb szót választunk, új részleteket adunk a gondolkodásunk „térképéhez”, és azok a sarkok, amelyek korábban el voltak hanyagolva, tisztán láthatóvá válnak.

Nyelvi határokon át, egy tágabb világért

Amikor a tekintetünket magunkról a világra vetjük, ez a nyelvi „frissítés” még fontosabbá válik.

Amikor különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel kommunikálunk, nemcsak szavakat fordítunk, hanem átlépjük a gondolkodás határait is.

Rájössz, hogy a különböző nyelvek teljesen eltérő „alapbeállításokat” és világlátásmódot rejtenek.

Ahhoz, hogy valóban megértsük egymást, a szó szerinti fordítás önmagában messze nem elegendő. Szükségünk van egy eszközre, amely valóban megérti a kultúrát és a kontextust, segít lebontani az akadályokat és őszinte kapcsolatokat teremteni.

Pontosan ez az Intent nevű eszköz létezésének értelme. Ez nem csupán egy csevegőalkalmazás; a mesterséges intelligencián alapuló fordítási funkciója segít megérteni a nyelv mögött rejlő finom kulturális különbségeket, lehetővé téve, hogy a világ bármely pontján élő emberekkel mély és emberi párbeszédet folytass.

Végül, akár saját anyanyelvünket frissítjük, akár országhatárokon átlépve igyekszünk megérteni egy másik nyelvet, mindannyian ugyanazt a célt követjük:

tágabb látókörrel lássunk egy valóságosabb, teljesebb világot.

És mindez azzal kezdődhet, hogy megváltoztatunk egy szót, amit kimondunk.

Látogass el az Lingogramhez, és kezd el globális párbeszédedet!